Az Országos Kaszinóban tanulóskodott, ahol gyakran éjjel is a konyha közelében lévő priccsen aludtak a tanoncok, és hajnaltól késő éjjelig rendelkezésre kellett állniuk. - Mikor felszabadultam, és csak a törvényes munkaidőt kellett teljesítenem, hirtelen annyi szabadidőm lett, hogy szinte repültem - idézte vissza múltját. Dolgozott a Japán Kávéházban, a Négy Szürkében, a siófoki Kaszinóban, a háború után hadifogságból visszatérve a Budapesti Vendéglátó Nagyvállalat igazgatója lett. Számos egyéb vezetői beosztásban tevékenykedett, mint a Budapesti Konzervgyár húsüzemének vezetője, vagy az Üdülőellátó Vállalat szakmai irányítója. Chef-ként Berlinben, Münchenben, Erfurtban, Moszkvában és számos egyéb helyen öregbítette a magyar vendéglátás hírnevét.
A személyéhez fűződő humoros anekdoták száma oldalakat tölthetne meg, rövid visszaemlékezés keretében erre nem nyílik lehetőség. Ízelítőül azonban hadd álljon itt egy tanonckorából származó visszaemlékezése, mely arról szólt, hogy boldogult emlékű mestere Herényi László ráparancsolt hogy számoljon ki 117 szem köménymagot a húsvágó deszkára. Mire befejezte volna, a mester rárivallt, hogy miért nem végzett még a piszmogó művelettel és csapókésével lesújtott a deszkára. Kezdhette elölről. Kalandjain hosszú évtizedek múltával is jóízűen tudott nevetni és nevettetni.
Tüdős József ahhoz a nagy szakácsnemzedékhez tartozott, melynek tagjai évtizedekig uralták a mezőnyt. Tiszteletre méltó nevek: Venesz, Túrós, a két Lontai, Siska, Jung, Gróf, a lista felsorolhatatlan. Minden évben megtartották valamelyik üzletben a „Jóskák" napját. Bősze, Csáky, Siska, Tüdős, Venesz és, ha véletlenül arravetődött, Jung Marci, vagy Gróf Nándi, hát nagylelkűen, mint tiszteletbeli Jóskák, ők is az asztalhoz ülhettek. Ma már valamennyien csak emlékeinkben és százszámra kinevelt utódaik mindennapjaiban élnek. Odafenn is a tűzhely mellett állnak.

Dr.Thammer Emil
a Szövetség nyugdíjas, alapító tagja