Egy magyar lány sikere a birminghami cukrász versenyen

- Hétköznapi kérdés, de mégis, hogyan kezdődött el mindez, miért pont cukrászat és miért ez az irányvonal?

Már gyermekként nagy hangsúlyt kapott mindig a díszítés, amikor anyukámmal sütöttem. Talán akkor szeretettem bele, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha cukrász lesz belőlem. 6 éves koromtól kezdve én állatorvosnak készültem. Sajnos az egyetem kezdésénél volt egy balesetem, aminél a felépülés 8 évig húzódott. Utána tudtam, hogy képtelen leszek már beülni az állatorvosi egyetem padjaiba mint tanuló. J (a "J" mosolyt jelent - szerk.) Turizmus-vendéglátás szakra iratkoztam be távoktatáson és mellette jött a cukrászat. A verseny után annyian kérdezték, hogy miért pont cukrász? Bevallom, hogy nem emlékszem arra a pillanatra mikor ezt eldöntöttem. Valahogy az élet szép lassan terelt erre az útra. Aminek ma már nagyon örülök.

 

- Miért pont ez a verseny?

Magyarországon idén 2 versenyen vettem részt. Mindkettőn aranyérmet sikerült szereznem. Így jött a bátorság, hogy akkor nemzetközi versenyen is kipróbálom magam. Sok külföldi cukrásztól hallottam, hogy a Cake international biminghami versenye nagyon rangos verseny. Talán ezért döntöttem mellette. Jövőre több nemzetközi versenyre is készülök szerte Európában, többek között az olimpiára.

 

- Mennyi ideig készültél erre a versenyre?

Mivel 4 versenymunkával indultam, így nagyon be kellett osztanom az időm. Nagyjából 3 hónapot dolgoztam, volt amikor napi 16 órát, volt mikor egy egész hétig nem volt rá időm. Így is az utolsó 1 hétben talán napi 3 órákat aludtam.

 

- Egyedüli magyarként voltál kint?

Magyarországról igen. Volt még egy másik magyar hölgy is, de ő már 10 éve Angliában él.

 

- Mi a legnagyobb tapasztalat, ami kint ért?

Csodás volt annyi gyönyörű munkát látni. Az ember sok mindent tanul a bemutatókon is, valamint sikerült kb. egy autónyi eszközt beszerezni most is. J De a legcsodálatosabb az volt, hogy mikor megkaptam az arany díjakat, ismeretlen emberek borultak a nyakamba és gratuláltak, hogy megérdemlem. Nagyon különleges érzés volt. Sok új szakmabelit ismertem meg, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

 

- Azok, akik cukrászatban dolgoznak, és figyelemmel kísérik a nemzetközi cukrászatot is, tudják jól, hogy a világon több irányvonal van. Teljesen máshogyan és más alapanyagokkal dolgoznak az angolszászok, az ázsiaiak, de még Európán belül is pl. az olaszok, a franciák vagy akár a magyarok. Mi az, amit szerinted jó lenne megtanulni a magyar cukrászoknak és mi az, amiben szerinted mi magunk is jók vagyunk?

Én ezzel úgy vagyok, főleg a díszítő cukrászatban, hogy minden cukrász alakítsa ki a saját stílusát. Ne a divatot kövesse. Persze fontos haladni a korral és megtanulni az új technikákat, de mindig maradjunk hűek önmagunkhoz. A magyarok amúgy is mindig minden területen helyt állnak. Ha csak azt nézzük, hogy hány olimpiai és világbajnok cukrászunk van.

 

- Mi a következő cél?

Nagyon nagyon sok cél van, talán már túl sok. De ezek még maradjanak meglepetések!

 

-Mint fiatal, mit üzennél a többi fitalanak, akik cukrásznak készülnek, vagy akár a vendéglátás bármely területén tanulnak?

Csinálják szívvel – lélekkel. Ha kitűznek egy célt, egy álmot akkor soha ne adják fel. Én aztán tudom, hogy a legjobban kudarcra ítélt álmok is valóra válhatnak!


mngsz.eu