A szüret a szőlőtermesztés utolsó a borkészítés első lépcsőfoka. A szüret kifejezés a szűrés szóból ered, mely a borkészítés egyik folyamata. A szüret főszereplője a szőlő, mely végigkíséri az emberiség történetét. Emberi kultúráról beszélni a szőlő megemlítése nélkül nem lehet. Kis Ázsiában már 5000 évvel ezelőtt bort készítettek a szőlő terméséből. Egyiptomban Oziris istennek, míg a görög és római világban Dionüszosznak, Bacchusnak szentelték .A Biblia Noénak tulajdonítja a szőlőművelést, sőt egyes teológusok szerint Noé jelentése- nyugalom, vigasztal- kifejezetten, erre utal.


A szőlő a világ egyik legnépszerűbb gyümölcse, sok nemesített fajtája létezik világszerte, így hazánkban is. Felhasználásuk szerint két alapvető csoportba sorolhatók, a csemegeszőlők és a borszőlők csoportjába. Színük szerint is két fajtáját különböztetjük meg, ezek a kék valamint a fehér szőlők.
A szüretelés kezdete Teréz, Orsolya, Simon esetleg Júdás napjához kötődött, azaz legkorábban október második felében kezdődött. Ma már, mint látjuk ez korántsem igaz. Általános szokás volt, hogy szüretkor kivonult a falu apraja nagyja. A fárasztó munka kora reggeltől késő estig tartott. Napnyugta után kezdődött a mulatozás. Manapság szüreti mulatságot ott is tartanak, ahol nincs szőlő a közelben. Szőlő és must, must és murci édes testvérek. Kéz a kézben járnak. Szőlő és must alapanyaga jófajta ételeinknek, éppúgy, mint a bor. Alapanyaga, kiegészítője a birsalmás boros borjúnak, részeges pörköltnek, mustos pecsenyének, valamint a szőlős rétesnek, a borlevesnek a szőlős salátának, vagy éppen a mazsolás borlevesnek és a boros piskótának.
A Soproni Borvidéken a szüretet sokszor zavarták meg ellenséges katonák, így a szüret tele volt aggodalommal, félelemmel. A más vidékekre jellemző szüret utáni gondtalan mulatozás és szórakozás itt nem tudott igazán kialakulni, nem vert gyökeret, nem vált hagyománnyá. A szüretet mértékadóan ünnepelték. Rendszerint az utolsó lajtot díszítették szőlőlevelekkel, valamint szalagokkal. A házigazda viszont nem felejtette el megvendégelni a szüretelőket kolbásszal és borral. A soproni bortermelők szövetsége azonban minden évben igyekezett szüreti mulatságot szervezni, melynek fénypontja a „Hüterspiel" azaz őrzőjáték volt.
Sopronbánfalván érdekes szokás volt a szőlőcefre elhintése. A présben maradt szőlőcefrét, a seprőt a legények az utcán elhintették, ami mint valami szalag vezetett kedvesük házának kapujáig. Ez a cefreszalag jelentette az arra járóknak, hogy itt bizony lakodalom készülődik.
A szőlő érését szentek sora kíséri figyelemmel, mint Szent Orbán és Szent Donát, míg a vincelléreket Szent Vince veszi oltalma alá.

 

Ha szüret, legyen szüreti mondóka e cikk végén Kányádi Sándor tollából:

Eljött a szüret itt van,
Jó pohár mustot ittam
Lepényt is ettem édest
Igazi túrós bélest...

 

Mészáros Tibor

Schnitta és WACS díjas éttermi mester